Mi a baj a személyi tűzfalakkal?

A személyi tűzfal csodálatos találmány. Rátelepíti az ember a vindózára, beállítja és máris úgy érzi, megmenekült mindentől, ami az internet világában fenyegeti. Miért nem szeretjük mégsem a személyi tűzfalakat?

1. Valódi támadásokat nem nagyon fognak meg, cserébe hamis biztonságérzetet adnak a felhasználónak. A legnagyobb veszélyt a felhasználóra a trójaiak, a phishing, a drive-by exploitok és a célpontjukban ülő, sechole-okkal telepakolt böngészők jelentik. Ezek ellen tűzfallal nem nagyon lehet védekezni - van viszont egy jóval erősebb érvünk is a sz. tűzfalak ellen: az, hogy valódi támadásokat sem nagyon fognak meg. Kis házi tesztlaborunkban egyszer öt ingyenes és fizetős, meglehetősen sokat reklámozott integrált internetvédelmi megoldást teszteltünk: az okosan beállított nmap-scant egyik sem fogta meg. Igaz, azzal is lehet vitatkozni, hogy a sz.t. meg kellene-e, hogy fogja a portscant - az viszont, hogy egy patcheletlen SMB-hibán keresztül metasploittal bemenve, majd local system shellt kapva a * Security semmit sem szól, az már erős.
   
2. Hihetetlenül idegesítő, hogy félpercenként feldob egy dialógust, aminél dönteni kell. Nem kommentálnám bővebben a dolgot: mindenki találkozott már a jelenséggel.
   
3. Nagyon nehézkessé teszik a konfigurációt, rengeteg hibalehetőséggel. Ismét csak utalnánk arra a fura érzésre, ami akkor keríti hatalmába az embert, amikor a kis otthoni hálózatán szeretné összelőni, hogy az A gép lássa a B gép megosztásait. Az ember küzd, de csak pingetni lehet az A gépet a B-ről (visszafelé már nem), de az SMB csak nem akar működni.
   
4. Processzt, CPU-időt és egyéb erőforrásokat foglalnak. Ehhez sem kell túl sok kommentár.
5. Ahhoz, hogy megfelelő konfigurációban fussanak, olyan szintű ismeretek kellenének, amelyek a legtöbb felhasználónak nincsenek meg. A "mindent szabad a skype-nak"-típusú szabályok értelmetlenné teszik magát a tűzfalat - idáig pedig meglehetősen sztereotip az út, ugyanis először csak azokat a processzeket engedjük forgalmazni, amelyekről biztosan tudjuk, hogy mit csinálnak (biztosan tudjuk?), minden mást letiltunk. Egészen addig, amíg az egyik CVS23L.exéről ki nem derül, hogy igazából kedvenc zenelejátszónk frissítője: itt jön el az a pont, ahol széttárjuk a kezünket, hogy nem tudjuk eldönteni egy-egy processzről, hogy engedjük-e a forgalmazást. A következő lépés sejthető: igen, engedjünk mindent mindenkinek.
   

UPDATE: a visszajelzések alapján kicsit pontosítunk a bejegyzés kicsengésén. A személyi tűzfalak használata igenis növelheti a biztonsági szintet, azonban csodafegyverként használni és így aposztrofálni ezeket az eszközöket erős túlzás.